Napforduló
A Morotva huszadik évet ünnepeljük e lemezzel. Sok szépet lehetne mesélni a húsz évről, de azt hiszem, mindig az a legmeghatóbb egy előadó életében, amit a közönségből kivált.
Újságírók, zenészek, laikusok megnyilvánulásai az Eladott lány és a Szerelem című lemezeinkre:
„A Morotva igazi mestere a lelket érintő, autenticitást őrző feldolgozásoknak.”
(Vitéz Ferenc)
„…a zenekar sajátos hangvételével – a különböző stílusokban kiváló zenei érzékkel megírt közjátékoknak, a fő témákra írt variációknak, formai és műfaji megoldásoknak, a hangszerek merész párosításának köszönhetően – belekényszerít egy állapotba, amely egy kicsit szomorú, egy kicsit borongós, egy kicsit fáj, s ezért nagyon igazságszagú…”
(Rácz Gyula)
„…mindkét lemezetek csúcs, ennek hatására kezdtem újra énekelni magam is, a gyerekeimről nem is szólva. Epedve várom az új lemezt!”
(Bartók Nagy János)
„Szeretném megköszönni azokat az igazán nyugodt, fennkölt, csontig hatolóan tiszta perceket, amelyeket a Szerelem című albumotok közben átéltem és élek át nap nap után újra, amikor lehetőségem nyílik meghallgatni a lemezt. Szeretném megköszönni azt, hogy a népzene segítségével érezhetem, hogy magyar vagyok, hogy ez az a zene, amire forrni kezd a vérem és amire leszoríthatatlanul kezd verni a lábfejem. Az albumotok kísért végig erdélyi utamon, így nekem elválaszthatatlanul összeforrt a hegyekkel, fenyvesekkel, tiszta vizű forrásokkal a zenétek.”
(Bruckner Gábor)
„Ciao Morotva olasz vagyok nem értem mindent magyarul nem és tudok mondani amit akarok de azt tudom hogy Szerelem ez csodálatos cd gratulálok s remélem hogy tudok menni egy koncertre.”
(Gavino)
Rőmer Ottó asszociációi Antonio Vivaldi
Négy évszakához (1725-2007)
„Ha a muzsika kettős tükrözése a valóságnak, akkor a népzene – mint ösztönös megnyilvánulás – még inkább láttatója annak, amit érzékelünk, és érzünk.”
A két mű közti párhuzam az évszakokhoz való esemény- és hangulattársításban, természetábrázolásban keresendő. Azonban míg Vivaldi tökéletes képszerűséggel, jellegzetes hanghatásokkal dolgozik, addig Rőmer Ottó a magyar paraszti élet évszakokhoz kötődő legjellemzőbb jegyeit jeleníti meg, sajátos mondanivalóval fűszerezve. „A négy évszak” hegedűverseny – színpadi mű, a népzenei feldolgozások életfordulók és jeles napok szokásdallamokból, lírai- és tánczenei dallamokból épülnek fel. Bár funkciójuk egészen különböző, a barokk kor és a 20. századi magyarországi vonós népzene díszítési- és előadói stílusa sokban hasonlít. Az azonos évszakok kötései átvezetések a kétféle zenei nyelv közt. Az írott és átírott zenei, népzenei anyagnak nem célja tökéletes hasonlóságot teremteni, csupán impressziókat tolmácsolva gyönyörködtetni.
Tavasz
Felidézi a barokk operák melankolikus pásztorjeleneteit. Fellelhető benne továbbá a magyaroknál is jellegzetes dudabasszus.
Rőmer Ottó tavasza egy húsvéti falukerülő szokásdallammal indul (Szólád – Somogy), mit egy moldvai eredetű táncdallam (kezes – Bezsán horája) követ. A Morotva olvasatában ez a második szakasz a szegény szabólegényről szól, aki szerencsét próbálni indul. Vándorlása során különböző próbatételeket áll ki (hegyet mászik, sárkánnyal birkózik…), majd tovább vándorol… A tétel zárásaként a tavasz dicsőítő dala zendül fel (dallam: Gyergyóalfalu – Csík, folklór szöveggel), a megújulás, a szerelem és a termékenység megéneklésével, pogány vadsággal.
Nyár
A nyári tikkadt forróságot a kakukk, a vadgalamb és a tengelice, valamint gyengéd szelek hangja kíséri. A pásztorfiú panasza, majd viharos szelek érkezése zárja az I. tételt. A II. tételben a mennydörgéstől, villámlástól megriadt embert, alatta a légy zümmögését hallani, majd ismét a mennydörgés motívumot. A III. tétel két hatalmas mennydörgéssel indul, miután elementáris erővel robban be, és az egész tételen át forrong a vihar.
A magyar parasztság életében a nyár legfontosabb momentuma az aratás volt, melyet sokszor szervezett kalákában, vagy bandában végeztek. Ez alkalmat adhatott a fiatalok ismerkedésének. A szerelmes aratódal (folklór dallam és szöveg) egyszerű hangszerelésében visszakacsint Vivaldi tikkadt nyara. A szomorú szerelem története fájdalmas elválással zárul (szerzett dallamok, folklór szövegekkel), a vonat zakatolása messze viszi egymástól a szerelmeseket…
Ősz
Az Ősz első tétele egy falusi mulatságot ír le, melyben párhuzamosan jelenik meg az egyén és a közösség. Ezt paraszttánc követi, majd a részegség fázisainak részletes leírása. Dülöngélnek, handabandáznak, csuklanak, hahotáznak, duhajkodnak, majd álomba szenderülnek.
A II. tétel a részegek álmát festi le, melynek irracionalitását feszült akkordok, és azok feloldásának periodikus váltakozásával jeleníti meg. A III. tétel a „vadászat”. A kürtökkel kísért lovak vonulását a vad üldözése és elejtése követi. A cikázó vadat, a szólóhegedűt, puskaropogás-szerűen üldözi a kíséret. Zárókép: a vadászat diadalittas hazamenetelése.
Az elegáns 3/4-es lüktetés leleményesen vált át a magyaros 4/4-be, mely a levelek hullását idézi. Valamikor a parasztság életében az ősz volt a lakodalmak legjellemzőbb időszaka. Az első, egy széki eredetű menyasszonykísérő dallam. A második szakasz a menyasszony titkait, szerelmi bánatát szólaltatja meg (szerzett dallam, folklór szöveggel), mely végül egy mindent elsöprő, lendületes lakodalmi táncban zárul (szerzett dallam, folklór szöveggel).
A szöveg drámaiságával éles ellentétben áll a dallam második felének mulatozó nanázása. Mindez keserédesen ábrázolja a férjhez adott nő leányságától, szüleitől, szabadságától való megválás szomorúságának, valamint reményteljes új jövőjének ambivalenciáját. A népzenei tétel építkezése épp tükörképe Vivaldi Őszének.
Tél
A téli fogcsikorgató hidegben az ember és a természet szembenállását érzékelteti a szerző a szóló és a tutti váltakozásával, valamint ismételt viharzenével.
A II. tétel a tűznél melegedő boldog, elégedett embert rajzolja meg. A kíséret a monoton hulló esőt és a tűz pattogását, a szólóhegedű a boldog emberi lelket eleveníti meg.
A III. tétel bátor korcsolyázóinak eséseit, beszakadásait elsöprő szelekkel fújja el a szerző.
A téli képet érzelmes oboaszóló kezdi, mely hátborzongató modulációkkal jut el a tél legszebb momentumához, Jézus születésének ünnepéhez (szerzett dallam, folklór szöveggel). A víg örvendezés friss, virtuóz tánccal zárul (szerzett zene), hogy új erőkkel köszönthesse az elkövetkező évet.
